A bátorság ereje – Az első lépés önmagunk felé


Mindannyian találkozunk életünk során olyan helyzetekkel, amikor pontosan tudjuk, hogy változtatnunk kellene.

Egy munkahelyen, ahol már régóta nem érezzük jól magunkat.

Egy kapcsolatban, amely inkább elvesz, mint épít.


Vagy egyszerűen csak akkor, amikor szeretnénk végre kiállni önmagunkért.
Mégis gyakran megállít bennünket valami.


A félelem.
Mi lesz, ha nem sikerül?
Mi lesz, ha elutasítanak?
Mi lesz, ha rosszul döntök?


A félelem természetes része az életünknek. Nem az a cél, hogy megszüntessük, hanem hogy megtanuljunk mellette is cselekedni.


A bátorság mint fordulópont


David R. Hawkins tudatszint-skálája szerint a 200-as szint a bátorság.
Ez az a pont, ahol az ember már nem a félelem és a tehetetlenség irányításával él, hanem elkezd felelősséget vállalni a saját életéért.


A skálán a félelem 100-as szinten helyezkedik el. Ilyenkor gyakran a bizonytalanság, a visszahúzódás és a kockázatok kerülése határozza meg a döntéseinket.


A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk.
Hanem azt, hogy a félelem ellenére is megtesszük azt a lépést, amely közelebb visz ahhoz az élethez, amelyet valóban szeretnénk élni.


Amikor a testünk is jelez


Biztosan átélted már.
Egy fontos beszélgetés előtt hevesebben ver a szíved.
Összeszorul a gyomrod.
Megfeszülnek az izmaid.
A legtöbben ilyenkor azt gondolják, hogy vissza kell fordulni.
Pedig sokszor éppen ezek a testi jelzések mutatják meg, hogy valami fontos küszöbhöz érkeztünk.
Nem feltétlenül azt jelzik, hogy rossz irányba tartunk.


Lehet, hogy éppen azt üzenik:
"Most következik valami, ami változást hozhat az életedbe."


A bátorság nem vakmerőség

Sokan összekeverik a kettőt.

A bátorság nem azt jelenti, hogy meggondolatlanul cselekszünk.

Éppen ellenkezőleg.

Érdemes időt szánni arra, hogy átgondoljuk a helyzetet.

Mit szeretnék mondani?

Mit szeretnék elérni?

Milyen lehetőségeim vannak?

Mi történhet a legjobb és a legrosszabb esetben?

Ha van egy tervünk, sokkal könnyebb megtenni az első lépést.


Kiállni önmagunkért


A bátorság sokszor egészen hétköznapi helyzetekben jelenik meg.
Amikor kimondjuk a véleményünket.
Amikor meghúzzuk a saját határainkat.
Amikor nemet mondunk valamire, ami már nem szolgál bennünket.
Vagy amikor végre igent mondunk arra, amire régóta vágyunk.
Lehet, hogy ez egy munkahelyváltás.
Egy őszinte beszélgetés a párunkkal.
Vagy egyszerűen az, hogy elkezdünk jobban figyelni saját szükségleteinkre.


Az első lépés a legnehezebb


A legtöbben nem azért maradnak benne egy nehéz helyzetben, mert nincs erejük változtatni.
Hanem azért, mert az első lépés tűnik a legijesztőbbnek.
Amikor azonban megtesszük ezt a lépést, gyakran rájövünk, hogy sokkal erősebbek vagyunk, mint hittük.
Minden egyes bátor döntés erősíti az önbizalmunkat.
A következő lépés már egy kicsit könnyebb.
Aztán még egy...
És egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem a félelem irányít bennünket.
Hanem mi választjuk meg az utunkat.


Záró gondolat


Hiszem, hogy a bátorság nem a félelem hiánya.

Hanem annak felismerése, hogy van valami, ami fontosabb a félelmeinknél.

Ha ma egyetlen apró lépést megteszel önmagadért, már közelebb kerültél ahhoz az emberhez, aki valójában lenni szeretnél.

Lehet, hogy most hevesebben dobog a szíved.

Lehet, hogy bizonytalan vagy.

De talán éppen ez az a pillanat, amikor érdemes egy nagy levegőt venni…

…és egy bátor lépéssel önmagad felé indulni.


Kapcsolódó cikkek


Hogyan segít a blokkoldás a félelmek és szorongások oldásában?

A határhúzás fontossága

A szokás hatalma – amikor a megszokás visszatart